Szolgálati közlemény

Nálunk kezdődik a lakásfestés, éppen ezért nem főzök, nem sütök, keverni maximum a festéket fogom, szóval egy rövid ideig nem postolok, sőt a többi blogot még olvasni se fogom tudni. Juj, hogy fogtok hiányozni!

Tzatziki

Szóval az úgy volt, hogy a hétvégén és tegnap, de még ma reggel is nyár volt errefelé. Nem hogy nyár, hanem hőség. Ilyen időjárásnál legszívesebben kovászos uborkával, gyümölcslevessel, jeges kávéval és tzatzikival tömöm magam (fura egy ízlésem van, mi?). A kovászos uborka szombat-vasárnap elkészült, szerencsére nem megpunnyadt, tekintve azt a 100fokot, amin sikerült az erkélyen 2 nap alatt beérnie. Gyümölcsleveshez még nincs meggy, jeges kávé rendesen fogy mostanság, nem egy nagy szám elkészíteni. És mivel, mint már említettem olyan meleg lett, gondoltam jöhet a tzatziki is.

Újdonsággal próbálkoztam, ami azt hiszem csak nekem újdonság, hiszen az igazi tzatzikit is valahogy így csinálhatják, szó, ami szó, egy kávéfilteren keresztül kicsöpögtettem a joghurtból a vízet és emiatt egy túróhoz hasonló krémbe kevertem az uborkát és a többi hozzávalót. Finom lett, tényleg, csak a kedvem ment el tőle: mire délután hazaértünk 14 fok volt, és én elázva, átfázva főztem magamnak a meleg teát, ahelyett hogy a hűsítő tzatzikit ettem volna mondjuk kovászos uborkával :-)


Hozzávalók:
1 uborka
2 doboz joghurt
3 gerezd fokhagyma
só, bors,
kb. egy fél citrom leve

Elkészítése:
A joghurtot kávéfilteren keresztül leszűrtem. Az uborkát lereszeltem, és a joghurthoz adtam. Sóval, borssal, citrommal ízesítettem és belenyomtam a fokhagymákat. Mire mindez elkészült, elromlott a jóidő, így különösebb megerőltetés nélkül, szívesen hagyom az ízeket összeérni.

Hógyolyó

Cseresznye kérdezett, én válaszolok:

1./ Mi alapján főzök, hol találok inspirációra?
Leginkább szakácskönyvekből, főzős újságokból, illetve mostanában a gasztroblogokból. Előfordul, hogy a hűtőszekrényben lévő dolgok inspirálnak, éhes családomnak sokszor rögtönöznöm kell :-)

2./ Betartom-e a receptek betűjét?
Első alkalommal rendszerint betartom. Kivétel, ha már több receptet ismerek az ajánló szakácstól és már előre sejtem, hogy mi az, ami nekem nem fog bejönni. Ha ízlik a recept szerinti változat, bizony minden alkalommal előkapom a pontos receptet és aszerint főzök.

3./ Mi alapján döntöd el, mi legyen a másnapi ebéd/vacsora?
Jót nevettem, amikor Kicsi Vúnál a Monica Geller-féle Kajabizottságról olvastam, mert nálunk bizony létezik ez az intézmény, mégpedig személyemben. Nyílván nagyon szögletesnek tűnök majd, de nálunk bizony heti menü van, amit rendszerint nagy szenvedések árán vasárnap délután-este "szülök meg". Ehhez kapcsolódik egy bevásárlólista, ami komoly nagy segítség a vásárlásnál és nem utolsó sorban a spórolásnál. A heti menüt úgy próbálom összeállítani, hogy a családom megfelelő mennyiségben jusson zöldséghez, húshoz, édességhez, stb. (ezt elsősorban a kislányunk miatt tartom fontosnak.) Persze nem mindig úgy alakul a hét, ahogy azt vasárnap eltervezem, ráadásul ha valamiből több sikerül a kelleténél, automatikusan löki ki a másnapi hamit, de mégis keretet ad, nem fő minden nap azon a fejem, hogy mit is főzzek holnapra, illetve hogy már megint többet vásároltam a kelleténél.

Hógyolyó továbbgurítva, válaszokat várva: Csak a Pufin, Bundásalma.

Szolgálati közlemény

Néha megőrülök a blogspot rendszerétől!!!

A "Reklámszagú rekordkísérlet" című postot két napja kezdtem el, csak ma fejeztem be. Úgy tűnik a kezdés dátuma szerint és nem a befejezése szerint lett besorolva. Szerintem a téma érdekes, ne hagyjátok ki!

Ja, és valaki tudja, hogy ilyenkor mi a teendő? Szeretném, ha a nyilvánosságra hozatal sorrendjében jelennének meg az írásaim...hilfe, bitte!

Citromos süti

Megsütöttem Kicsi Vú Könnyű citromos süteményét. Mesefinom! Próbáljátok ki!

Zöldborsópüré

Egy vasárnapi esős reggelen végre van időm elkészíteni a már régen kipróbálásra bejelölt recepteket is. Sthal Judit Enni jó című könyvben levő receptek szépen lassan bekerültek a családi repertoárba. A zöldborsópürével régen koketálok, de megvártam, amíg friss borsóból tudom csinálni. Eredetileg Jamie Oliver borsópüréjét szerettem volna megfőzni, de tegnap későn értem a zöldségeshez és friss mentalevelet már nem kaptam, márpedig Anglia ifjú szakácsa ezt használja. Stahl püréje finom, felvesszük a receptkönyvembe, bár szokásoshoz híven az általa szívesen használt tejszínt én joghurttal helyettesítettem, és mivel parmezán sajtot nem eszünk, laza mozdulattal ezt trapistára cseréltem.

Hozzávalók:

2evőkanál vaj

30 dkg borsó (mirelit is lehet)

8 dkg trapista sajt

3 dl joghurt

kevés szerecsendió

kevés fekete bors és só

1 csokor friss petrezselyem

Elkészítése:

Egy teflonserpenyőben kis lángon felolvasztom a vajat és ezen fedő alatt puhára párolom a borsót. Közben lereszelem a sajtot. Turmixgépbe öntöm a megpárolt borsót, joghurtot, sajtot, szerecsendiót, kis sót, borsot és az apróra tépkedett petrezselymet. Összeturmixolom.

Stahl könyvéből való Világ legjobb sültcsirkéje mellé tálaltam, jó kis esős vasárnapi ebéd lett!

Reklámszagú rekordkísérlet

Szombaton rendezték meg Bécsben először "Tag der Tischkultur" nevű rendezvényt. Lezárták a Mariahilfer Straßét az autóforgalom elől és 1,2 km hosszan 2000 terítékkel 600 asztalon megterítettek. És mindezt azért, hogy elsősorban a fiatalok körében, de úgy általában és egészében népszerűsítsék a szépen terített asztalt.

Ahogy az adatokat olvasom erre még az étkezésekre oly sokat adó osztrákoknak is szükségük van. Egy közvéleménykutatás adatai szerint például a 30 évesek között mindössze 68 százalék gondolja úgy, hogy az evésnek kulturális tartalma is van, ez a szám a 20 éveseknél már csak 58 százalék. Ráadásul a 20 év alattiak 60 százaléka úgy gondolja, hogy enni csak azért kell, hogy éljünk. Meglepő az is, hogy a 30 évesek 39 százalékánál a gyorsaság fontos szempont, ez az összlakosságot vizsgálva csak 28 százalék. Úgy tűnik a gyorsétterem-kultúra mély nyomokat hagy a fiatal generációban, már nem gondolják, hogy az evés akár a kapcsolattartásra, akár megbeszélésre alkalmas lehet. Nem csodálom, hogy a számok hallatán Ausztria 30 lábost, poharat, tányért, evőeszközt és egyebeket gyártó és forgalmazó cége összefogott és kigondolták a reklámozás legmegfelelőbb eszközét: egy rekordkísérletet (és persze a hozzá kapcsolódó utcabált). Merthogy ilyen hosszú terített asztalt (állítólag) a világ még nem látott.

A vártnak megfelelően az esemény nagyot szólt. A média felkapta, látogató még az esős nap ellenére is volt bőven. Érdekes volt a Marihilferen kígyózó tényleg nagyon hosszú asztalon a szebbnél szebb kompozíciókat nézegetni. Az alábbi fényképek az esős idő miatt sötétek, arról nem is beszélve, hogy kb. 60képből választottam ki őket, nagyon nehezen: nekem a maga módján majdnem minden kompozíció tetszett. A kedvenc képem mégis a sárga postaládának járó sárga teríték. Úgy tűnik még erre is odafigyeltek...

Szezonnyitó kovászos uborka

Savanyúságban mindenevők vagyunk. Cékla, uborka, káposzta, csalamádé, szinte mindegy melyik, csak savanyúság legyen. Az igazi nagy kedvenc a kovászos uborka. Tavaly nyáron vettem először a bátorságot összehozni egy üveggel, meglepődve tapasztaltam milyen egyszerű. Régen azt hittem, hogy ez egy nagy hókuszpókusz, talán azért, mert imádtam és alig vártam, hogy valamelyik felmenőm végre elkészítse.

Múlt héten a Lehel piacon a kovászolni való uborkát látva eszembe jutott Körner András Kóstoló a múltból című könyve (amit amúgy is nagy szeretettel forgatok) és benne a már kipróbált recept. Innentől kezdve nem is volt kérdés, hogy az újkrumpli, sárgarépa, és egyéb magyar finomságok mellett hozok haza egy adag kovászolni való ubit is.

Hozzávalók:
16db kovászolni való uborka, összesen kb. másfél kiló
2l víz
Két és fél evőkanál jódozatlan konyhasó
1 csokor kapor
1 kávéskanál finomliszt
1 szelet rozskenyér

Elkészítése:
Az uborkákat folyó víz alatt alaposan letisztítom. Mindegyiknek a két végéből levágok egy kicsit, majd az uborkákat késsel úgy vágom át négy oldalon hosszabbán, hogy 1-2 centiméterrel mindkét vége előtt megállok. A vizet megmelegítem és feloldom benne sót. Hagyom langyosra hűlni. A megmosott kapor felét az üveg aljába teszem. Mivel fokhagymarajongók vagyunk, megpucolok pár gerezd fokhagymát és ezeket is a kaporra teszem. Üveg méretétől függően, én pl. tíz uborkát jó szorosan egymás mellett beállítok az üvegbe, azután ezek tetejére, egy következő emeletben, ráállítom a többit. A megmaradt kapor fölülre kerül. A langyos sós vízzel feltöltöm az üveget, hogy alaposan ellepje a hozzávalókat. Megszórom a liszttel, majd ráfektetem a kenyérszeletet és a folyadékba nyomon. Kistányérral lefedem az üveg tetejét, majd pár napra meleg, napos helyre teszem. Nem nagyon hagyom 2-3 napnál tovább érni, mert mi a kovászos uborkát ropogósan, szinte félig érve szeretjük.

Kefíres kalács

Az egyik kedvenc sütink a Nagyanyám-féle kefíres kalács. Sajnos, a recept ennél pontosabb eredetét nem tudom megmondani, már nincs kitől megkérdeznem, annak idején pedig a Nagyanyám sütijeit csak enni szerettem, nem foglalkoztam a miértekkel és hogyanokkal. Az elkészítése nagyon egyszerű, az íze finom, a férjem különösen kedveli, mert nem a krémes süti kategória része. Hetente egyszer biztosan megsütöm.


Hozzávalók:
3 tojás
1 pohár kefír
Másfél (kefíres) pohár cukor (sokszor egy pohár barnacukorral és fél pohár kristálycukorral csinálom) + egy fél pohár
1 (kefíres) pohár olaj
3 (kefíres) pohár rétesliszt
egy kis rum (én inkább csak aromát használok)
2 kávéskanál sütőpor
Másfél evőkanál cukrozatlan kakaópor
1 csomag vaníliás cukor
egy csippetnyi só

Elkészítése:
A három egész tojást elkeverem másfél pohár cukorral. Beleteszem a sót, a kefírt és jól összekeverem az olajjal. A lisztet összekeverem a sütőporral és a masszához adom, erősen keverve, hogy ne legyen csomós. Ezután jön a rum (aroma) és a vaníliás cukor. Egy őzgerinc formába sütőpapírt teszek és a tészta felét beleöntöm. A maradékhoz hozzáadom a kakaót és egy fél pohár cukrot, majd a már az őzgerincbén lévő tésztára öntöm. Egy villával akár kicsit meg is lehet kavarni, hogy márványos hatása legyen, én szeretem külön hagyni a két részt. 175 fokon sütöm kb. egy órán át, ha a közepét szúrópróbát véve még nyersnek találom, sütöm tovább.

Tejjel, kakaóval, kávéval uzsonnának kíváló.