Szezonnyitó kovászos uborka

Savanyúságban mindenevők vagyunk. Cékla, uborka, káposzta, csalamádé, szinte mindegy melyik, csak savanyúság legyen. Az igazi nagy kedvenc a kovászos uborka. Tavaly nyáron vettem először a bátorságot összehozni egy üveggel, meglepődve tapasztaltam milyen egyszerű. Régen azt hittem, hogy ez egy nagy hókuszpókusz, talán azért, mert imádtam és alig vártam, hogy valamelyik felmenőm végre elkészítse.

Múlt héten a Lehel piacon a kovászolni való uborkát látva eszembe jutott Körner András Kóstoló a múltból című könyve (amit amúgy is nagy szeretettel forgatok) és benne a már kipróbált recept. Innentől kezdve nem is volt kérdés, hogy az újkrumpli, sárgarépa, és egyéb magyar finomságok mellett hozok haza egy adag kovászolni való ubit is.

Hozzávalók:
16db kovászolni való uborka, összesen kb. másfél kiló
2l víz
Két és fél evőkanál jódozatlan konyhasó
1 csokor kapor
1 kávéskanál finomliszt
1 szelet rozskenyér

Elkészítése:
Az uborkákat folyó víz alatt alaposan letisztítom. Mindegyiknek a két végéből levágok egy kicsit, majd az uborkákat késsel úgy vágom át négy oldalon hosszabbán, hogy 1-2 centiméterrel mindkét vége előtt megállok. A vizet megmelegítem és feloldom benne sót. Hagyom langyosra hűlni. A megmosott kapor felét az üveg aljába teszem. Mivel fokhagymarajongók vagyunk, megpucolok pár gerezd fokhagymát és ezeket is a kaporra teszem. Üveg méretétől függően, én pl. tíz uborkát jó szorosan egymás mellett beállítok az üvegbe, azután ezek tetejére, egy következő emeletben, ráállítom a többit. A megmaradt kapor fölülre kerül. A langyos sós vízzel feltöltöm az üveget, hogy alaposan ellepje a hozzávalókat. Megszórom a liszttel, majd ráfektetem a kenyérszeletet és a folyadékba nyomon. Kistányérral lefedem az üveg tetejét, majd pár napra meleg, napos helyre teszem. Nem nagyon hagyom 2-3 napnál tovább érni, mert mi a kovászos uborkát ropogósan, szinte félig érve szeretjük.