Császárzsömle

Amikor kitaláltam, hogy a VKF IV. fordulójára császárzsömlét készítek, szerettem volna többet megtudni róla. Első kanyarban osztrák ismerőseimet faggattam, de érdemileg nem tudtak a témához szólni, szerintük a császárzsömle van, finom és pont. Később jöttem rá passzívitásuk okára: a császárzsömlével kapcsolatban annyi mende-monda kering, hogy valószínűleg nem akartak nekem butaságot mondani.

Az egyik történet szerint ezt az Ausztriában akkor már régóta használt zsömletípust a császár nagyon megkedvelte, minden reggel két darabot kellett a reggelijéhez szervírozni és a névadás innentől kezdve egyértelmű volt. Egy másik történet szerint (nekem ez hihetőbb magyarázat a Kaisersemmel nevet illentően) 1750-ben egy Herr Kayser nevű bécsi pék készítette el először az öt ívvel bevágott zsömlét, amit akkoriban még Kaysersemmelnek hívtak, utóbb kezdték a nevét "ai"-val írni.

A császárzsömle elngedhetetlen része egy osztrák reggelinek, még akkor is amikor manapság boomolnak a teljes kiörlésű-, rozs- és egyéb péksütemények. A bécsi pékségek mindig két változatban árulják, kapható gépi- és házikészítésű. Az árukon kívül persze ízbeli különbség is tapasztalható, a házizsömle sokkal, de sokkal finomabb. Ez motivált, amikor belekezdtem itthon a császárzsömle sütésébe és ez a cél lebegett a szemem előtt, amikor majdnem feladtam az egészet. Be kell vallanom: nem is olyan egyszerű megsütni!

Hozzávalók (kb. 25 darabhoz):

900g sima liszt

20g élesztő

fél liter víz

20g malátakivonat (még nem néztem utána, de remélem otthoni bioboltokban is kapható)

20g vaj vagy margarin

másfél evőkanál só

némi rozsliszt a formázáshoz

Elkészítése:

Egy tálban összekeverem az élesztőt és a sót. Hozzáadom a vízet, malátakivonatot és a vajat, összegyúrom kézzel vagy dagasztókarú géppel. Meleg helyen kelni hagyom, amíg a duplájára nem nő. Rozsliszttel megszórt munkalapon meggyúrom újra, majd kb. 60g-os golyókat formálok belőle. Az alábbi fotókon (amelyeket a férjem készített a "kacsóimról" és a zsömlékről, elnézést, de nem profik) szemléltetem a formázás menetét.

Szóval: egy golyóból ovális formát lapítok, a bal felső részén kicsit több anyagot hagyva. Ezt borítom elsőként a bal hüvelykújjamra. A bal mutatóújjammal erre a "púpra" fordítom a tésztát. Kicsit mindig kiegyengetem, és hajtok rajta újra. A negyedik hajtás után kihúzom a már látszólag beépített újjamat, és az utána keltkezett lyukba betömöm az ötödik hajtás után maradt tésztát. Ami nem fér be, azt lecsípem, ezzel a mozdulattal egyben össze is nyomom valamelyest az első részt az ötödikkel. Sütőpapíros tepsire teszem, figyelem: fejjel lefelé (mert ahogy még hagyom kelni az ívek mentén szétnyílik a zsömle), és még 20 percig letakarva nőni hagyom őket. A sütőt 230 fokra előmelegítem. 20perc elteltével a zsömléket megfordítom, egy kevés vízzel megkenem és 17-18 perc alatt barnára sütöm őket. (A tetejére lehet mákot vagy szezámmagot szórni, én inkább üres tetővel szeretem.)

A képeken látható zsömléket persze már jóízűen meg is reggeliztük, nem maradhatot el mellőlük a vaj és lekvár sem. (Próbáltam érthető leírást adni, azonban, ha valamit továbbra is homály fed, kérlek jelezzétek!)

A recept a Die gute Küche című könyvből származik.

Fokhagymás tejföl

Anyósom sokszor és finom lángost süt. Hosszú ideig tartott mire rájöttünk, hogy a fokhagymás-tejfölös lángost tulajdonképpen a tejföl miatt szeretjük. Ebből indultam ki, amikor "megalkottam" ezt a szószt. Felhasználása sokoldalú: szeletelt mozzarellára öntve (Jamie Oliver után szabadon), pirítósra téve vagy éppen ropival mártogatva nagyon finom, de mi leginkább mégis a téli megfázós időszakban fogyasztjuk a benne lévő fokhagyma és frissen csavart citrom miatt.

Hozzávalók:

1 pohár tejföl (200ml)

1-2 gerezd fokhagyma

fél citrom leve

só

bors

(esetleg chili, vagy friss majoranna apróra vágva)

Elkészítése roppant egyszerű : a tejfölbe belekeverem a hozzávalókat és megeszük! :-)

Könyvajánló

A napokban olvastam a Helikon Kiadó azon újdonságairól, amelyek a Könyvfesztiválra jelennek meg. Örömmel tapasztaltam, hogy a címek között szerepel Vladimir Kaminer és feleségének a A nagy szovjet fazék (A szocializmus konyhaművészete) című könyve.

Németül már tavaly nyáron hozzájutottunk és nagyon jót mulattunk a férjemmel az olvasása közben. Ez egy nagy gasztronómiai utazás keresztül-kasul a volt Szovjetunión, rengeteg humorral és sok recepttel. Őszintén bevallom, még semmit sem próbáltam ki belőle, valahogy mégse az én ízvilágom, bár a grúz konyha ígéretesnek hangzik. Régóta koketálok a Culinaria sorozat Oroszországról szóló könyvével, ebben rengeteg gyönyörű kép és recept van, hm, lehet, hogy mégis megkedvelem egyszer Oroszország nagy ízeit.

Mindenesetre a Kaminer könyv élvezetes, jó. Ajánlom!

Fokhagymás répa

Apukám felesége képes bármit utánfőzni, amit valahol megkostólt. Felismeri az ízeket, megérzi a fűszerezést, sokszor jobbat is alkot az eredetinél. A fokhagymás répát például Izraelben "tanulta", nálunk azóta ez a fogás állandóan napirenden van. Köretnek húsok mellé nagyon finom, de én van, hogy csak úgy önmagában fogyasztom.

Pontos mennyiséget nem nagyon tudok írni, én is mindig érzésre készítem. Megpucolok kb. fél kiló sárgarépát, felszeletelem és olívaolajon elkezdem alacsony hőfokon párolni. Amikor már kicsit löttyedtebb a répa rádobok úgy 4-5 gerezd fokhagymát felvágva és tovább párolom. Amikor már a fokhagyma odakap egy kicsit, megszórom némi barnacukorral és még jó párszor fakanállal megkeverem. Akkor van kész, amikor a fokhagymára rásül a cukor és ropogni kezd.
Szeretni fogjátok!

Chicken nuggets

Sajnos, még nincsen szakácskönyvem Nigella Lawson-tól, de azt hiszem sűrgősen be kell egyet (vagy kettőt) szereznem. Szeretem, ahogyan főz, amit főz. A sóskekszbe panírozott csirkefalatokat éppen a héten főzte a Spektrum műsorán. Köretnek mozzarellával töltött krumplit ajánlott mellé, amit én is szerettem volna elkészíteni, de a sarki Pluszban csak nyomott, mini krumplik voltak, messzebbre menni pedig vacsoráig már nem volt időm. Emiatt a csirkefalatok egyszerű friss salátával kerültek az asztalunkra, így is nagy-nagy sikert aratva.

Egy filézett csirkemellet csíkokra, darabokra vágok és joghurtos pácba teszem őket. A páchoz egy kis doboz joghurtot használok, ebbe csavarok fél citromot és két gerezd fokhagymát. Egy kis olívaolajat is löttyintek hozzá. Sodrófával összenyomok 15 dkg sóskekszet és ebbe panírozom a csirkefalatokat. Előmelegített sütőben 170 fokon kb. 15-20percig sütöm.

Még egy apró megjegyzés: ajánlott azonnal, melegen fogyasztani, mert az ízei így érvényesülnek igazán.