Császárzsömle

Amikor kitaláltam, hogy a VKF IV. fordulójára császárzsömlét készítek, szerettem volna többet megtudni róla. Első kanyarban osztrák ismerőseimet faggattam, de érdemileg nem tudtak a témához szólni, szerintük a császárzsömle van, finom és pont. Később jöttem rá passzívitásuk okára: a császárzsömlével kapcsolatban annyi mende-monda kering, hogy valószínűleg nem akartak nekem butaságot mondani.

Az egyik történet szerint ezt az Ausztriában akkor már régóta használt zsömletípust a császár nagyon megkedvelte, minden reggel két darabot kellett a reggelijéhez szervírozni és a névadás innentől kezdve egyértelmű volt. Egy másik történet szerint (nekem ez hihetőbb magyarázat a Kaisersemmel nevet illentően) 1750-ben egy Herr Kayser nevű bécsi pék készítette el először az öt ívvel bevágott zsömlét, amit akkoriban még Kaysersemmelnek hívtak, utóbb kezdték a nevét "ai"-val írni.

A császárzsömle elngedhetetlen része egy osztrák reggelinek, még akkor is amikor manapság boomolnak a teljes kiörlésű-, rozs- és egyéb péksütemények. A bécsi pékségek mindig két változatban árulják, kapható gépi- és házikészítésű. Az árukon kívül persze ízbeli különbség is tapasztalható, a házizsömle sokkal, de sokkal finomabb. Ez motivált, amikor belekezdtem itthon a császárzsömle sütésébe és ez a cél lebegett a szemem előtt, amikor majdnem feladtam az egészet. Be kell vallanom: nem is olyan egyszerű megsütni!

Hozzávalók (kb. 25 darabhoz):

900g sima liszt

20g élesztő

fél liter víz

20g malátakivonat (még nem néztem utána, de remélem otthoni bioboltokban is kapható)

20g vaj vagy margarin

másfél evőkanál só

némi rozsliszt a formázáshoz

Elkészítése:

Egy tálban összekeverem az élesztőt és a sót. Hozzáadom a vízet, malátakivonatot és a vajat, összegyúrom kézzel vagy dagasztókarú géppel. Meleg helyen kelni hagyom, amíg a duplájára nem nő. Rozsliszttel megszórt munkalapon meggyúrom újra, majd kb. 60g-os golyókat formálok belőle. Az alábbi fotókon (amelyeket a férjem készített a "kacsóimról" és a zsömlékről, elnézést, de nem profik) szemléltetem a formázás menetét.

Szóval: egy golyóból ovális formát lapítok, a bal felső részén kicsit több anyagot hagyva. Ezt borítom elsőként a bal hüvelykújjamra. A bal mutatóújjammal erre a "púpra" fordítom a tésztát. Kicsit mindig kiegyengetem, és hajtok rajta újra. A negyedik hajtás után kihúzom a már látszólag beépített újjamat, és az utána keltkezett lyukba betömöm az ötödik hajtás után maradt tésztát. Ami nem fér be, azt lecsípem, ezzel a mozdulattal egyben össze is nyomom valamelyest az első részt az ötödikkel. Sütőpapíros tepsire teszem, figyelem: fejjel lefelé (mert ahogy még hagyom kelni az ívek mentén szétnyílik a zsömle), és még 20 percig letakarva nőni hagyom őket. A sütőt 230 fokra előmelegítem. 20perc elteltével a zsömléket megfordítom, egy kevés vízzel megkenem és 17-18 perc alatt barnára sütöm őket. (A tetejére lehet mákot vagy szezámmagot szórni, én inkább üres tetővel szeretem.)

A képeken látható zsömléket persze már jóízűen meg is reggeliztük, nem maradhatot el mellőlük a vaj és lekvár sem. (Próbáltam érthető leírást adni, azonban, ha valamit továbbra is homály fed, kérlek jelezzétek!)

A recept a Die gute Küche című könyvből származik.